Jó olvasást!(:
*Riley*
A golf pályához érve egyből lepattantam a golf kocsiról. Lauren
Harry-vel beszélgetett, míg én apuval veséztem ki mennyire oda vagyok a
golfért. Persze ez nem teljesen volt igaz, mert egy vasárnapi programnak
elment, de nem velük. Szívesebben lettem volna inkább a srácokkal, és még Norát
is örömmel üdvözöltem volna köreimben, de Laurent soha.
Harry felé pillantottam aki nevetett Laurennel, s a lány felkarját
fogdosta. Legszívesebben leütöttem volna. Nincs joga Harry-t még csak megölelni
sem, sőt semmi köze hozzá! Harry az én barátom és lesheti, mikor engedem meg,
hogy egy ilyen cafka a közelébe jusson, mint barát vagy mint egy nő. Soha.
Felsóhajtottam, felöltöttem magamra a legszebb mosolyom, majd
csatlakoztam Harry-hez, aki vigyorogva hajolt közelebb hozzám és adott egy
puszit a homlokomra, majd kezeit enyémekbe csúsztatta.
- Ugye tudod, hogy fogalmam nincs miként kell játszani? – kérdezte
nevetve. Elmosolyodtam, majd megszorítottam a kezét.
- Csak maradj velem és nem lesz gond, én tudok játszani, de a kis
libát leütöm, ha még egyszer hozzád ér – morogtam. Felhúzott szemöldökkel
nézett rám.
- Rils semmi gond, igazán kedves lány.
- A sátán is kedves, míg nem ismered közelebbről. Kerüld el őt,
kérlek.
- Nem parancsolsz nekem, ugye tudod? – kérdezte kicsit mérgesen. –
Olyan barátaim vannak, akiket én szimpatikusnak találok.
- Sajnálom – sóhajtottam. Igaza volt, tényleg. Teljesen jogosan vágta
ezeket a fejemhez, de egyszerűen nem tudtam elfogadni. Annyira bennem volt,
hogy csak az enyém. Ő az én barátom, ő belém szerelmes, nem is kell neki más
rajtam kívül. Közben pedig tudtam, hogy én minden percben nehézségeket hadát
zúdítom rá, hiszen nem viszonzom a szerelmét. Eltudnám magunkat képzelni, mint
két szerelmes tini, eltudnám fogadni, hogy szerelmes vagyok belé, arra
törekednék, hogy ne bántsam meg. De a barátságát elveszíteném, nem lenne senki
aki megvigasztalna, ha összevesznénk, nem lenne olyan akihez oda bújhatnék, ha
bánatom van. Legfőképpen nem bírnám ki, ha ő bántana meg. Bárki csak ne ő!
- Rils döntsd el mit akarsz, mert úgy akarok visszamenni Londonba,
hogy tudom hányadán állunk. Jelenleg nem tudom. Egyszer úgy kezelsz mint a
legjobb barátod, egyszer pedig azt érezteted, hogy féltékeny vagy bárkire aki a
közelembe jön. Kicsit sok ez nekem. – Nézett a szemeimbe, s ott is hagyott.
Laurenhez sétált. Felsóhajtottam, idegesen beletúrtam a hajamba, majd apuhoz és
Isobelle-hez csatlakoztam.
- Kislányom azt hallottam, hogy Harry nem tud golfozni, úgy lenne a
fair, ha te is velük lennél – nyögte ki apu mosolyogva, de legszívesebben ott
süllyedtem volna el a föld alá. Bólintottam, majd a golf felszerelésemet
megfogva a fiatal csapathoz sétáltam.
- Plusz nincs szívünk a fiatal szerelmes párt szétválasztani, ugye
Alex? – kérdezte Belle. Rámosolyogtam, de ott helyben meghaltam volna. Van még
valaki, aki belém akar taposni?
*
Fáradtan léptem ki a fürdőből. Harry az ágyon feküdt egy
rövidnadrágban. Elmosolyodtam, majd mellé vágódtam. Rajtam egy lenge , nyári
egybe szoknya volt, s egyszerűen imádtam. Ha mást nem is szeretek ebben a
helyben, az időjárást igen, hiszen meleg van. Plusz az sem töltött el rossz
kedvvel, hogy levertük az idősebbeket golfban, a végére Harry is eléggé
belejött. A végén még vasárnaponként ez lesz a közös programunk…
- Beszélhetünk? – kérdeztem halkan. Igazából féltem, hogy mit szól
majd a mondanivalómhoz, de ideje volt kicsit megbeszélni a dolgokat.
- Mondd – sóhajtotta, majd felém fordult, így féloldalasan feküdt.
- Sajnálom a mai napot. Tudom milyen nehéz este vagyok és rettentően
sajnálom, hogy el kell játszanod a
pasimat, miközben szerelmes vagy belém. Nem akartam, de itt csak a tökéletes
állja meg a helyét. Ezért jövünk ide ritkán, ezért utálok itt lenni. Minden
egyes alkalommal eljátszom apa tökéletes kislányát, miközben nem érzem, hogy
szeretne, úgy tesz mintha a lánya lennék, de soha nem térek haza ezzel az
érzéssel. Mintha csak nyaralnék egy vad idegennel. Ezért szerettem volna, hogy
el gyere, legalább egy valaki legyen itt akit szeretek.
- Szerelek Rils – motyogta, majd hátára fordult és a mellkasára
húzott. – Rettentően szeretlek, de amit ma mondtam komolyan gondoltam.
- Tudom és igyekezni fogok, de Lauren nem kedves, egyszerűen csak
tökéletesnek akar látszani és ezt veled elérhetné. Kell neki a Styles hírnév.
- Ezt én is tudom – sóhajtott fel. Felhúzott szemöldökkel könyököltem
fel a mellkasára. Nem érettem őt.
- Ha te is tudod, miért akartál féltékennyé tenni vele? – kérdeztem
idegesen.
- Tudni akartam, hogy az lennél e – vigyorodott el.
- Szemét vagy Styles – morogtam, majd belevágtam egyet a mellkasába, s
visszafeküdtem rá.
- Soha – nevetett, majd maga alá görgetett. Lefogta a bal kezével az
enyémeket a fejem fölé és ráült a csípőmre. – Ha én szemét vagyok te egy
hárpia. – Nézett rám nagy zöld szemeivel, amik most még boldogabban csillogtak.
El sem tudtam hinni, hogy miattam ennyire boldog ez a fiú. Itt ül rajtam
mosolyog, mintha valami csoda lennék és én hagyom elúszni a felhőtlen
boldogságát.
- Engedd el a kezeim, kérlek – kértem suttogva, mire ő ijedten
elengedte és csak bámult rám. Én végig simítottam arcán, majd kezeimet tarkója
köré fontam, s közelebb húztam magamhoz. Lélegzetvétele gyorsabb lett, a
szabályosság eltűnt belőle, de szemeivel nem engedte el enyémeket. Vágy,
boldogság és értetlenség keveredett a zöld szempárban, és ezeknek örültem. Egy
pillanat alatt rántottam fejét közelebb az enyémhez, hogy ajkaimat övéire
illesszem. Nem tudtam miért, nem értettem magam, de tudtam, hogy nekem ő kell.
*Nora*
Lassan nyitottam ki a szemeimet, a világ legszebb
szempárjával találtam szembe magamat. Karján támaszkodott és úgy nézet rám,
arcán egy ellenállhatatlan mosoly játszott.
- Jó reggelt, Szépségem - suttogta és egy puszit nyomott
ajkaimra. Miután elváltunk végig simítottam arcán.
- Mennyi az idő? - kérdeztem rekedt hangon.
- Kb. fél hét lehet, de nem volt szívem felkelteni téged -
megforgattam a szemeimet és ásítottam egy hatalmasat.
- Úgy beszélsz mintha valami kincs lennék - mondtam neki és
ülő helyzetbe tornáztam magam.
- Nekem az vagy - vágta rá rögtön és felállt. Segített nekem
is és kéz a kézben mentünk le a nappaliba. Leültünk a kanapéra és elkezdtem a
tv-t kapcsolgatni. Közelebb ült és felkarjával át karolt én pedig a vállára
döntöttem a fejemet, mélyen beszippantottam az illatát és élveztem a percet.
Ilyenkor amikor vele vagyok elfelejtek mindent és mindenkit. Azt, hogy önző
módon viselkedtem. Ha igaz testvér lennék magam elé helyeztem volna az ő
érzéseit, ahogy ő is tette volna. Vajon tényleg ezt tette volna? Tényleg azt
nézné nekem mi a jó? Vagy ő is azt tette volna mint én?
- Szerinted ha Riley lenne olyan helyzetben mint én, ő a
saját vagy az én boldogságomat nézte volna? - kérdeztem hirtelen és rögtön
megbántam, hogy megkérdeztem, ilyet feltételezni is szörnyű.
- Nem tudom, de azt igen, hogy most boldog, ha nem is vallja
be tudom, hogy érdekli őt Harry, idő kérdése és összejönnek. Nora, tudom, hogy
nehéz ez neked, nekem is. De próbálj meg boldog lenni, én az vagyok. Veled -
mondta és a végén egy puszit nyomott az arcomra. Lenéztem és a padlót
vizslattam. Össze voltam zavarodva.
- Meg kérhetlek valamire? - fordultam felé és kérdeztem
komolyan. Féltem, hogy meg fog rám haragudni, de muszáj lesz kimondanom, be
akarom biztosítani magamat.
- Nem, soha! Hogy juthatott ez az eszedbe? - kérdezte és
nevetve megrázta a fejét. Halványan elmosolyodtam a hülyeségén. - Persze, hogy
kérhetsz.
- Ha egyszer kiszeretsz belőlem, vagy már nem lesz olyan
mint régen. Esetleg találkozol mással, közlöd velem és szakítasz? Mielőtt,
nagyobb fájdalmat okoznál? - suttogtam és inkább a nadrágom szélét piszkáltam,
nem mertem a szemeibe nézni. Féltem a reakciójától.
- Ezt vehetném sértésnek is, hogy nem bízol bennem. De a
helyzetünket nézve nem teszem. Meg értem a félelmedet - mondta halkan, aztán
egy nagy levegőt véve folytatta. - Megígérem, hogy ha nem foglak szeretni, ami
esélytelen, de legyen ha így lesz szakítani fogok. Ha bármi történik és nem
érzem azt amit kéne, elmondom, nem akarom, hogy miattam szenvedj. Soha se akartam.
Mégis ebbe a helyzetbe sodortalak.
- Nem csak te vagy a hibás. Én is ugyanúgy tehetek erről -
mondtam, komolyan. Megrázta a fejét, közelebb hajolt és megcsókolt. Pólójánál
fogva húztam közelebb magam és éreztem, ahogyan a derekamat simogatja.
- Itt alszol? - suttogtam bele ajkaiba, mire egy aprót
bólintott.
*
- Oké, én megyek zuhanyozni - mondtam Zaynek, miközben
felálltam az ágyról miután vége lett a filmnek amit néztünk.
- Mehetek én is? - nézett kis kutya szemekkel rám én pedig
megráztam a fejemet.
- Anya itthon van - közöltem vele a tényt, amivel ő is
tisztában volt.
- Csendben leszünk - mosolyodott el pimaszul. Tehetetlenül
felnevettem és megragadva a kezét kezdtem el a fürdő szobába húzni. - Tudtam,
hogy ellenállhatatlan vagyok.
- Még kiküldhetlek - mondtam és kulcsra zártam a fürdő
ajtaját. Levette a pólóját, én pedig felsóhajtottam. Egyetlen egyszer voltam
vele, amit akkor még hibának fogtam fel, de ma már tudtam, hogy ő soha se lehet
hiba számomra. Ott állt egy száll boxerben előttem és közelebb sétált. Óvatosan
lehúzta rólam a pólót és apró puszikat adott a kulcscsontomra. Apró sóhajok
törtek fel a tüdőmből ahogyan kibújtatott a melltartómból. Kigombolta a
farmeremet én pedig készségesen vettem le magamról. Csillogó szemmel végig
mért, én pedig éreztem, hogy pirulok.
- Gyönyörű vagy - suttogta és még közelebb lépett, ajkait
óvatosan az enyémekre nyomta. A hátát simogattam miközben ő levette mindkettőnk
alsó neműjét és beállt velem a zuhany alá. Megnyitotta a csapot és éreztem
ahogyan a forró víz folyik ránk. Egy keveset öntött a tenyerébe a málnás
tusfürdőmből és óvatosan megmosta minden porcikámat. Én pedig csak sóhajtoztam
és nyögtem. Csodálatos érzések leptek el, lemosta rólam a szappant.
Eltávolodtam tőle és mélyen bele néztem a szemeibe.
- Szeretlek - mondtam, mire elmosolyodott és neki lökött a
falnak. Lábaimat felhúztam és a csípője köré tekertem. Minden habozás nélkül
vezette magát belém, először éreztem a feszítő érzést a mérete miatt, de lassan
mozogni kezdett bennem és rögtön élvezet váltotta. A hátát karmoltam és közben
vadul csókoltam. Élveztem, ahogyan hátam a hideg csempének feszül, ahogyan
karjai birtoklóan tartanak és a csókjait. Elhiszi valaki ha azt mondom, hogy
senkivel se volt még ilyen jó? Talán azért, mert vele nem csak szexelek, hanem
szeretkezek.
- Mindjárt... - morogta a számba.
- Várj... még! - kiáltottam és bele haraptam a nyakába,
kicsit erősebben lökött neki a falnak a lendülettől és felszisszentem, de nem
érdekelt. Még erősebben és durvábban tolt, minden lökésénél érintette a
g-pontomat.
- Nem bírom - motyogta és éreztem farka rángatózását, pár
pillanat múlva belém élvezet. Éreztem a feszítő érzést és egy hatalmas sikoly
kíséretében én is elélveztem. Pihegve vette ki magát belőlem, én pedig elléptem
a faltól. Sokkosan nézte a csempét, én pedig megfordultam és láttam, hogy
tiszta vér.
- Kicsit vadak voltunk - nevettem fel és újra felé
fordultam.
- Nem akartam fájdalmat okozni, a hátad is véres - hajtotta
le a fejét, én pedig szem forgatva léptem közelebb hozzá és emeltem fel a
fejét.
- Viccelsz velem? Életem legjobb szeretkezésében volt részem
- mondtam határozottan és közelebb lépve hozzá, ajkaimat erőszakosan az övére
nyomtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése