Jó olvasást!(:
*Nora*
Az
egész napot Ericcel töltöttem, hihetetlen egy pasi! Kedves, vicces és remek
barát. Tényleg jó pasi és eszméletlen szexi, de soha se tudnék úgy nézni rá
mint egy potenciális jelöltre. De miért is? Nem csak azért, mert sajnálatomra
bele zúgtam Zaynbe, hanem azért is, mert nem illenénk össze. Barátoknak
tökéletes páros vagyunk, de egy kapcsolathoz ez kevés lenne, hihetetlenül nem
passzolunk össze. Mondjuk én ezt nem bánom, mert igazán, életemben először
komolyan szerelmes vagyok. Ezen az se változtat, hogy most éppen fasírtban
vagyunk, de ha lehetne választani akkor is őt kívánnám és azt, hogy szeressem.
Lehet, hogy az idő és a helyszín nem a legmegfelelőbb, de ez van, nem akarok
semmin sem változtatni. Minden pont így tökéletes ahogy van.
-
Menjünk vacsorázunk meg! - mosolygott kedvesen Eric és felállt a padról, amin
éppen ültünk.
-
A Hilton éttermébe menjünk. - válaszolok kedvesen és én is feltápászkodtam.
-
Miért pont ott? - hökken meg, tudom nem azért, mert esetleg drága lenne, főleg
nem neki, telne rá. Hanem azért, mert ilyen rövid idő alatt is rájött, hogy
jobban szeretek gyorskaját enni, mint egy puccos helyen.
-
Ott a szállásom. - vonom meg a vállam. Erre nem mondott semmit, de
szótlanságunk nem tartott sokáig és minden féle témáról csevegtünk. Kellemes
volt az időjárás, langyos szél fújt és néha belekapott a hajamba. A város
csodálatos volt kivilágítva, romantikus lett volna. De csak volna, mert mással
lett volna az. Vele, vele lett volna tökéletes este. De ő nincs itt és nagy
valószínűséggel teljes szívéből utál. Lehet soha többé nem lesz lehetőségem
vele lenni, El se kezdődött, de máris vége van a tündérmesémnek...
A szálloda elé érve, feszülten néztem Ericre.
-
Előfordul, hogy meglát minket az exem, de majd én lerendezem. - mondtam neki,
mire csak halványan bólintott én pedig beléptem a luxus szállodába. Az étterem
felé vettem az irányt, ahol a bejáratnál egy pincér ácsorgott.
-
Csak vendégek vehetik igénybe az éttermet. - mondta monoton hangon, mire
megforgattam a szememet. Nem nézek úgy ki mint aki a Hiltonba lakik? Na, jó ez
csak költői kérdés volt, mert tényleg nem úgy nézek ki.
-
Menjen a recepcióhoz és kérdezze csak meg, hogy van e itt egy Nora Hayden nevű
vendég, mert én itt lakok. - mondtam talán kicsit bunkóbban a keleténél, de
jelen helyzetben ez nem érdekelt. Nem tudok ezzel foglalkozni.
-
Keresek egy kisebb asztalt. - válaszolt mogorván, pár perc múlva vissza tért és
intett, hogy kövessük. A vendégseregen végig nézve, tényleg hihetetlen, hogy
nekem itt van a szállásom. Nem illek én a sok sznob közé... A sarokban egy
apróbb asztalka előtt meg állt mi pedig leülünk. Kicsivel később jött egy másik
pincér, kezünkbe nyomott egy-egy étlapot és máris tovább állt.
***
Nevetve
sétálunk fel a szobám felé, Eric valami bugyuta viccet mesélt, amin én megállás
nélkül három perce nevetek. Megálltunk az ajtó előtt és csak mosolyogva néztünk
egymásra.
- Tényleg köszönöm ezt a napod neked Eric.
-
Én köszönöm! Köszönöm, hogy szerezhettem egy új barátot. - mosolygott, a
szemében tisztán lehetett látni a kedvességet. Viszonoztam mosolyát és
átöleltem. Miután elváltunk egymástól, éppen indultam volna be amikor kinyílt
az ajtó és Nate bukkant elő Sashaval karöltve. Rögtön lefagyott a mosoly az
arcomról és kínosan ácsorogva vártam, hogy mit fognak mondani.
-
Ennyire szereted Malikot? - kérdezte sértetten Nate és meg se várta a
válaszomat kikerült és ott hagyott, leforrázva. Ericcel kínosan összenéztünk,
aztán bólintott és elsétált. Bementem a szobába és sajnálatomra Sasha is
követett.
-
Én elhiszem, hogy szereted Zaynt, de akkor miért szórakozol másokkal? -
kérdezte gúnyosan.
-
Semmi közöd a magánéletemhez. - vágtam rá és dühösen beviharoztam a fürdőbe.
Miért zaklat fel ez ennyire? Benyúltam a zsebembe és elővettem a telefonomat,
Zaynek akartam smst írni amikor megpillantottam a képernyőn, hogy 4 nem
fogadott hívásom van. Riley-tól.
*Riley*
Amíg Zayn mesélte a panaszát a nővéremmel
kapcsolatban csak azon gondolkoztam, hogy ezt Nora is megtenné velem és az
exével? Valószínű nem, még sem tudtam elküldeni Zaynt. Szerettem volna, de nem
ment. Szeretem és ez volt a legnagyobb baja az életemnek; a másik pedig Nora.
Az volt a következő bökkenő, hogy ő a nővérem és szeretem. Bármit megtennék
értük még így is, hogy egyik sem érdemelne mást csak egy jó nagy pofont.
-Riley én nem tudom mit csináljak. Ki ez
a srác vele? - kérdezte idegesen a hajába túrva. Felsóhajtottam, majd ismét a
telefon képernyőjére néztem. Nora mosolyogva állt Eric Saade mellett, az Eiffel
torony előtt. Tudtam ki ez a férfi, hiszen ismeretem a munkásságát,
tehetségesnek tartottam és irtó szexinek. Szóval irigyeltem a nővérem eléggé…
-Zayn nyugodj meg! Biztos csak
találkoztak. Nora is szereti Eric zenéjét, nem kell egyből félreérteni az
üzenetet.
-De ez nyilvánvaló Rils! - pillantott rám
zaklatottan, majd felpattant a kanapéról és fel-le kezdett járkálni.
Felsóhajtottam, majd elővettem a telefonom és elkezdtem Norát hívni. Nem tudom
miért. Nem értettem magamat sem, nem értettem miért csinálom ezt. Elkellett
volna küldenem Zaynt és Harry-t választani aki egy bokszerben, csalódottan
kuporog a szobámban. Szerencsétlen vagyok, egy nagy marha. Ajkaimat rágcsálva
vártam, hogy Nora felvegye de a telefon csak kicsöngött, majd egy hangos
sípolással jelezte, hogy a hívott fél nem fogadta el a kérést. Felsóhajtottam,
majd rápillantottam Zaynre. Idegesen húzta meg a kezében lévő vodkás üveget.
Meg sem akartam tudni hogyan került az hozzá, így felkeltem a helyemről, majd
újra tárcsáztam a nővérem és ezt addig játszottam, míg a fekete hajú fiú nem
fogyasztotta el az üveg tartalmát.
-Szerintem elég lesz Zayn! Nem kéne
többet innod, valahogy haza is kell jutnod.
-Itt alszom.
-Hogy mi? Itt biztos nem! Elég volt a
balhékból és nekem más dolgom is van, mint titeket ápolgatni Norával. Megtettem
ami tőlem tellett, nem kell bűntudatot éreznem ez miatt, így most már
távozhatsz is. Jobb is lenne.
-Na mi van? Talán Harry-re akarsz
rámászni? Bocs, hogy raboltam az időd - morogta a képembe, mire meglepetten
kaptam rá a tekintetem. Felnéztem az arcára, de szemein egyből megakadtam.
Ködös, fátyolos tekintete miatt visszahúztam amikor menni készült. Tudtam, hogy
itt kell marasztalnom, bármennyire is beszélnem kell Harry-vel.
-Fejezd be Zayn! Menj feküdj le Nora
szobájában. Jó éjszakát és ha lehetséges holnap amire felkelek húzz el a
picsába!
Félve mentem be a
szobába. Nem tudtam mit várhatok ezek után Harry-től, de ő megkönnyítette a
dolgom ugyanis az ágyamban aludt, betakarózva ahol mindig is szokott.
Elmosolyodtam, mert még így is mosolygott.
Megráztam kicsit a
fejem a fiú bámulása közben, majd megigazítottam magamon a pólóját és
befeküdtem mellé. Leoltottam az éjjeli lámpám, majd fejem alá gyűrve a
kispárnám fordultam Harry felé. Ő még mindig békésen szuszogott mellettem, s
mosolygott. Nem tudtam miért élveztem ennyire a vele töltött időt, sosem
értettem. Amióta ismerem tudom, hogy mindig ott van mellettem, ha kell segít és
megmondja a véleményét még ha az nem is tetszik nekem, őszinte és kedves. Na
meg óriási nőcsábász mégis belém lett
szerelmes, ami számomra felfoghatatlan. De a mai este után nekem is el kell
gondolkoznom ki is az akit igazán szeretek. Mert bármennyire is azt szajkózóm,
hogy Zaynre van szükségem logikusan átgondolva ez nem így van. Harry lenne a
legmegfelelőbb számomra, de ez nem ilyen könnyű. Remekül csókol, helyes, szexi,
kedves, őszinte, igaz barát, de nem vagyok belé szerelmes. Legalább is nem
tudnám elfogadni ha mégis. Nem. Ugyanis ő a barátom és ha tényleg belé
szeretnék elveszíteném, lehetséges örökre. Az örökre pedig hosszú idő még nekem
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése