Múló szerelem-2.fejezet

Reméljük tetszik:)♥

*Riley*

A Nővéremet ott hagytuk Scarlett-tel a meccsen,vagyis az edzésen,majd a One Direction ház felé vettük az irányt. Zayn egész végig csendben ült mellettem és fogta a kezem. Tudtam,hogy bántja a viselkedésem,de Emma már régóta ezen a témán lovagolt. Szerinte én csak egy elkényeztetett liba vagyok,aki Zaynnel és a One Direction többi tagjával akar bekerülni a köztudatba. De ez soha nem volt így és nem is lesz. A fiúk számomra a családomat jelentik és a mellettem vezető srác az életemet. Ő volt ott amikor összevesztem anyuval és apuval. Ő volt az aki támogatott abban,hogy kezdjem el a fényképezést-ha szeretem-idén. Ő volt mellettem,amikor eltörtem a kezem vagy elment a hangom és nem voltam képes semmire. Egyszerűen betölti azt az űrt a szívemben,amit szerelemnek hívnak.
A kocsi megállt,ezzel egy időben Zayn ki is szállt. Felsóhajtottam. Tudtam mi lesz a vége a mai napomnak,de már nem érdekelt. A pofonokat fizikailag előre megkaptam,már csak a lelkiek hiányoztak a teljes csődhöz. Elegem volt,hogy mindig én küzdjek értünk. Kiszálltam a kocsiból,meg sem várva,hogy Ő segítsen ki,majd mellette elhaladva besétáltam a házba. A fiúk a kanapén ültek és Tv-ztek vagy a két szerelmes ifjú a barátnőjüket kényeztették pár kedves szóval és tettel. A szemeim elhomályosodtak a képtől, a gondolattól. Miért nem ülhetünk mi is ott? Miért nem lehetek felhőtlenül boldog? Rámosolyogtam a társaságra,megöleltem Danielle-t és Eleanort,majd felfelé vettem az irányt a Zaynnel közös szobánk felé. A lányok már rá sem kérdeztek,tudták,hogy baj van. A fiúk meg a hangulatból és a barátom arckifejezéséből következtethettek.
Leültem az ágyunkra,majd mit sem törődve,hogy itt van levettem a farmerom-már nagyon kényelmetlen volt. Felkúsztam az ágy tetejéhez,neki támaszkodtam és vártam mikor kezd bele. Csak nézett,szemeit a lábaimon legeltette. Istenem! Úgy nézett,mint aki most lát így először! De azért mégis megejtettem egy halvány mosolyt. Szerettem belőle ilyen reakciókat kiváltani.
-Na jó halljam Zayn! Túl akarok esni a dolgon.-Túrtam idegesen a hajamba. A hangom kemény és rideg volt,de belül féltem. Nem akartam veszekedni Vele.
-Miért csináltad? Minek kellett felpofoznod? Ettől Te sem lettél jobb Nála!-kezdte idegesen. Óriási szemekkel néztem Rá. Ez most komoly?-Megértem,hogy ideges lettél Scarlett miatt,de ezt nem kellett volna! Mit képzeltél? A csaj direkt provokált előttem.
-Tudod mit? Elegem van! Miért nem vagy képes megérteni az én álláspontomat? Emma megakar szerezni Téged és a hírnevet,amióta csak tudja,hogy én vagyok a barátnőd. Élvezi,hogy tönkretehet bármit is körülöttem. Fogd fel,hogy nem engedhetem meg. Nem tudnék úgy élni,hogy hagytalak csak úgy elveszni Emma karmainak köszönhetően. A büntetést vállalom Kimnél és kész.-rántottam egy kicsit a vállamon. Rettentő ideges voltam,de ami a legrosszabb volt az egészben,hogy csalódott. Csalódtam,mert Emma terve sikerült:veszekszünk Miatta.
-Itt nem a büntetésről van szó Riley! Hanem arról,hogy miattam verekszel egy lánnyal és ez bármikor napvilágra juthat. Ha ez pedig így lesz, mivel magyarázom? Elmondom,hogy a barátnőm nem bírja idegekkel a rajongókat?
-Hogy mi?!-kiáltok fel. Ez már nekem is sok volt.-Rajongó? Emma? Te biztos rosszul látsz vagy valami. Semmi köze a bandához csak hozzánk. Ha nem fogtad volna fel utál engem és féltékeny rám. Téged pedig azért akar,hogy híres legyen. Szeretnél még valami alap infót a csajról vagy ezt sem fogja fel a hajad alatt lévő agyad?
-Elég legyen Riley! Ez nem vicces! Te mit mondasz ha holnap magadat látod az újságok címlapján?-kérdezte gúnyosan.
-Erre megy ki az egész,ugye?-suttogtam. Mindent megértettem. Itt nem a viselkedésem volt a fő ok,hanem a hírnév,aminek én rosszat teszek a modortalan viselkedésemmel. Még ha igazam is van. Hiszen csak a barátnőmet védtem meg a végén. Alapból nem én kezdtem.-Nem érdekel mit miért teszek csak az ami az újságokban megjelenik...Értem,oké,felfogtam. Mától olyan leszek,mint egy minta barátnő. Tökéletes és hibátlan.-Néztem Rá. A könnyes szemeim még észlelték,ahogy próbál valamit kinyögni,de gondterhelt arcából tisztán rájöttem,hogy a lényeget én mondtam ki a kapcsolatunkban.-Kérlek Zayn most menj el egy kicsit-suttogtam,majd betakarózva,összeszorított fogakkal vártam,hogy eltűnjön.

*Nora*

Még mindig a folyóson álltunk és egymást öleltük. Zayn nagyot sóhajtott aztán elengedett.
-Menjünk vissza– suttogta és láttam az arcán, hogy egy kicsit elgyötört. De talán egy kicsit megértem…
-Rendben– bólintottam. Vissza mentünk az öltözőbe ahol Riley és Scarlett beszélgettek. Húgom tiszta ideg volt láttam rajta.
-Haza viszlek titeket– mondta Zayn.
-Engem nem kell, én még meg nézem a fiúk foci edzését– ugrott fel Scarl.
-Maradok veled – mosolyogtam rá. Ri és Zayn rá jöttek, hogy egyedül akarjuk őket hagyni, hiszen nem hülyék. „Könnyes búcsút” vettünk aztán mindenki indult a saját útjára. Mi Scarlettel a foci pálya felé, Zaynék pedig a parkoló felé vették az irányt. Út közben be mentünk a büfébe és mind ketten saját szerzeményeinkkel indultunk el a lelátókhoz. Scarlett kezében egy hatalmas kakaós csiga volt és egy üveg ásványvíz, én egy sonkás szendviccsel és egy üveg colával közlekedtem. A fiúk a pálya szélén álltak és úgy tűnt az edzőt várják. Nate ahogy kiszúrt elindult felénk. Na, igen róla teljesen elfeledkeztem. Nem tudom miért hajt rám ennyire a foci csapat kapitánya, de túlzottan nem is érdekelt. Örök rejtély marad… Lehet, hogy csak egy pipa kell neki a nevem mellé.
-Sziasztok lányok– mosolygott olyan „tudom, hogy elolvadsz a nézésemtől” mosollyal.
-Pá.– Intett Scarl és az egyik tizenegyedikes fiút stírölte.
-Szia– mosolyogtam, Nate letelepedett mellém és fürkészve nézett rám. – Most mi van?
-Semmi, semmi. – bazsalygott.
-Ki vele Nataniel! – vágtam rá.
-Tudod mi tetszik benned? – kérdezte és továbbra is a szemembe nézett. Olyan laza stílusban mosolygott rám, válaszul megráztam a fejemet. – Hogy nem olvadsz el rögtön ahogyan meglátsz. S nem vetted elém magadat. Nos, és amúgy is jó csaj vagy.
-Tudod öt sztárt is a barátomnak mondhatok, nem fogok elolvadni a suli menő csávójától, ha tőlük sem tőled sem. Ez a jó csaj vagy duma általában bejön? – fintorogtam. – Mert ez úgy jött le, hogy hallod úgy meg basználak.
-Ha benne vagy én benne vagyok– kacsintott.
-Barom- csóváltam meg a fejemet. Egy ideig csendben ültünk egymást mellett amikor Scarl hirtelen felsikoltott.
-Uhh. Láttátok oda hívott magához– magyarázta lelkesen és lerohant a lelátón.
-Azt várod, hogy így reagáljak minden tettedre? – néztem rá hirtelen. Nem tudom mi a jó abban ha egy lány rajong egy srácért. Bírom Scarlett-tet ne essen félre értés de én ezt a viselkedést meglepőnek és szánalmasnak tartom.
-Nem, nem. Pont azt bírom benned, hogy ilyen vagy– rázta meg a fejét mosolyogva. – Csak néha túlságosan is nehéz esett vagy.
-Ez van – vontam meg a vállamat. Ahogy az edzés közeledett egyre több lány telepedett le a lelátóra. Ott volt Emma és a csatlósai. Akik villámló tekintettel néztek rám. Két okból is. Az egyik a húgom mai akciója, még mindig királynak tartom! A másik pedig a mellettem ülő vigyorgó srác. Őszintén bevallva meg értem miért vannak oda érte, mert irtó jó pasi, na meg vicces. S velem eléggé jó fej is. Ő nem az a tipikus „menő vagyok mindent megtehetek” srác. Ő egy külön kategória…
-Amúgy a húgod tényleg felpofozta Emmát? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Ja– mondtam.
-Hasonlít rád – mosolygott és valami belső késztetés által muszáj volt kimondanom…
-Ha most megcsókolsz nem tollak el és nem pofozlak meg. – Közöltem vele. Mire arc vonásai meglepetnek tűntek, de aztán kaján vigyorral a képén közelebb hajolt és… meg akart csókolni de a telefonom zenélése meg zavarta a jelenetet.
-Francba! – morogta Nate. Előhalásztam a táskámból a zenélő black berryt és meg néztem ki hív. Zayn. Tudtam, hogy nem ok nélkül hív…
-Bocs, ezt fel kell vennem – mondtam és kicsit arrébb sétáltam. Megnyomtam a zöld gombot.
-Igen? – szóltam bele még mindig zaklatottan. Mert nehéz bevallanom de abban a pillanatban akartam azt a csókot.
-Találkozhatnánk? – kérdezte zaklatottan.
-Persze! – vágtam rá gondolkozás nélkül. Éreztem a hangján, hogy baj van.
-A suliban vagy még? – kérdezte rögtön.
-Igen – bólintottam. De minek is? Fogalmam sincs. Ma úgy látszik teljesen hülye vagyok. A húgom pasiját ölelgettem és zokszó nélkül ugrok minden szavára és a srác akit eddig láthatatlannak láttam, neki meg felajánlom, hogy csókoljon meg. Úgy látszik ma a Hayden lányok megőrültek.
-Oda megyek érted – mondta és letette. Vissza mentem Nate-hez és megkértem, hogy szóljon Scarlettnek, hogy el kellett mennem. Szó nélkül sétáltam el tőle. Hátra néztem és természetesen Emmáék rögtön a helyemre ültek… Pff… szánalmas. Kisétáltam a suli elé és leültem a lépcsőre. Bűntudatom volt, de hogy miért is? Fogalmam sincs. Csak ezt éreztem és kész! Azt hiszem kezdek megőrülni. Nem sokára bezárnak és a gumiszobába pattogok… Hirtelen egy fekete autó állt meg előttem. Oda sétáltam és lazán beültem az anyósülésre. Zayn idegesnek tűnt. Eddig még soha se láttam ennyire idegesnek.
-Mi történt? – kérdeztem óvatosan. Ne hogy kényes témát érintsek.
-Összevesztünk – válaszolta sokan mondom.
-Micsodán? – kérdeztem rá, nyugtatás képen végig simítottam a karján, hogy érezze én itt vagyok. Ahelyett, hogy a húgom lelkét ápolnám vele ülök ebben a hülye kocsiban. De úgy éreztem ez a helyes, mellette kellett most lennem.
-Ezen a pofon dolgon… Mondtam neki, hogy ezt nagyon nem kellett volna erre meg rá vágta, hogy mi van attól félek, hogy rossz színben tüntet fel. Én meg rá vágtam, hogy sajnos híresség vagyok ezért minden ami velem kapcsolatos napvilágot lát ő meg szépen elküldöd melegebb tájakra… - szorította ökölbe a kezeit.
-Bánt a dolog? – kérdeztem halkan.
-Kicsit, tudod szeretem Rileyt. De ahogy ma össze vesztünk kezd leesni a dolog, hogy már rég nem olyan ez a dolog. Sajnos a címlapok velem járnak, ő ezt meg eléggé nehezen viseli. Mellém egy olyan lány kell aki ezeket a dolgokat könnyen meg oldja… - sóhajtott.
-Zayn, az érzéseidet nem tudom irányítani. – Bárcsak meg tehetném,tettem hozzá magamban. – De Riley szeret téged! Hidd el, hogy bármit meg tenne érted.
-Tudom – bólintott. – Na de mesélj mi volt veled?
-Öhh… hát… - motyogtam és zavartan lesütöttem a szemeimet.
-Na, mi az? – mosolyodott el halványan.
-Olyat tettem amit nem túlzottan szoktam.
-Most komolyan harapó fogóval kell ki szednem belőled? – sóhajtott.
-Ma felajánlottam a „helyi menő csávónak”, hogy csókoljon meg… - suttogtam zavartan.
-És nem akart?
-De igen, csak akkor hívtál… szóval elmaradt. Mondjuk nem tudom, hogy örüljek-e neki vagy sem. Mert eddig totál levegőnek néztem, szóval fogalmam sincs mi ütött belém. – Zayn idegesen markolászta a kormányt.
-Tetszik?
-Kicsit – bólintottam.
-Akkor miért velem üllsz itt?– kérdezte.– Húzzál már vissza!
-Te meg beszélj Riley-val – mosolyogtam és az arcára nyomtam egy puszit és vissza mentem a focipályához. Az edzés elkezdődött. Oda ültem Scarlett mellé és néztem ahogyan fociznak a fiúk. Pólósok a póló nélküliekkel játszottak. Nate póló nélkül volt, nos nem tudom leírni, hogy mit éreztem de a lepkéim eléggé érdekesen csapkodtak a gyomromban. Amikor észre vett halványan elmosolyodott…

Az edzés után Nate felszaladt hozzám és lazán megcsókolt. A meglepődöttségtől elfelejtettem vissza csókolni, de gyorsan kapcsoltam. Nos, eléggé jól csókol, de ezt nem részletezem inkább.
-Ezzel még lógtam – kacsintott és ott hagyott…